Még anyukámé volt a könyv, Würtz Ádám illusztrációival, imádtam nézegetni a rajzokat, Ponty Piroska násznépét, az tisztáson sürgő-forgó társaságot. Lebilincselt az a szabadon folyó, élőbeszédnek tűnő, könnyed verselés, amiről akkor még persze nem tudtam, milyen irtózatosan nehéz. Most már én olvasom a saját gyerekeimnek, és persze jobban meg tudom fogalmazni a mondanivalót is, amire remélem, vevők lesznek.
Gonnick-Wheelis: Képregén(y)
Nyolcadikos koromban vettem meg magamnak (egy darabig erősen biológusnak készültem). Nem ezen a könyvön, múlt, hogy aztán nem lettem az, viszont elplántálta bennem a gyanút, hogy egy ismeretterjesztő/tudományos könyvnek nem feltétlenül kell unalmasnak lennie. Sőt.
Gimnazista voltam, amikor a szinte karikatúraszerűen közhelyes latintanárnőm (szemüveges, konzervatív vénkisasszony) ajánlotta harmadikban, az Aeneis mellé ezt az akkor csak pár éve megjelent regényt - ami minden, csak nem konzervatív és vénkisasszonyos. Ez a könyv kulcsot adott a kezembe az ókori irodalmakhoz és általában az irodalomhoz, az eposzokhoz, és hirtelen lerángatta mellém, mellénk a földre a héroszokat, isteneket, istennőket. Sok dolog közrejátszott aztán, hogy évek múlva épp az Aeneisből írtam a szakdolgozatomat, és a sok dologban benne volt A pillanat is.
Umberto Eco: A rózsa neve
A középkor eszenciája, és még detektívregény is. Évente-kétévente biztosan elolvasom.
G. G. Marquez: Száz év magány
Darvasi László: A könnymutatványosok legendája
Ez a két könyv nekem együvé tartozik a fejemben lévő katalógus szerint; ahogy egy mondaton belül irreálisba csúszik a reális, ahogy szétszálazhatatlanul egybefonódik a mese, a mítosz és a valóság, a szép és a rút, a szenvedés és a boldogság, csak az egyik több ezer kilométerre, a másik meg kettőre.
T. Mann: A Buddenbrook-ház
Az irodalomtörténészek ezt tartják a legkönnyedebb Mann-regénynek, talán ezért is a kedvencem? A siker, a boldogság tűnékenységét, a dekadencia sötétségét mindenesetre nekem nem mutatta be addig más érzékletesebben.
F. Schatzing: Raj
Nem nagyon rajongtam a sci-fikért, aztán az egyik búvár haverunk javaslatára kezembe vettem. És nem is tudtam letenni.
N. Gaiman: Sosehol
László Zoltán: Egyszervolt
Ahogy Marquezé és Darvasié, úgy tartozik együvé a fejemben ez a két könyv. Korábban nem voltam nagy fantasyrajongó sem, de szeretem ezeket az abszurd ölteteket, hogy egy metróajtó egyszer csak nem a megszokott megállóra nyílik és egy korábbi munkahelyemen sokszor el is játszottam a gondolattal, hogy egyszer nem a megszokott helyre vezet az egyszer nyitva lévő ajtó, és gyanútlanul belépek egy addig ismeretlen helyiségbe, ahol szörnyű mód megkínzott kotábbi munkatársak gubói lógnak a plafonról.. Az Egyszervolt ihletforrása erősen gyaníthatóan Gaiman, még ha nem is feltétlenül ez a műve, de maga a könyv annyira a mienk, annyira szellemes, hogy azonnal megvett kilóra. Nem tudok azóta úgy elmenni a Westend szökőkútja mellett, hogy ne próbáljak mögénézni, hátha ott van most is Böbe.
Kondor Vilmos: Budapest Noir
Nagyon szeretem a krimiket, Poirot persze örök kedvenc, de Gordon Zsigmond a mienk, a Lovag utca meg a Körönd flaszterját tapodja, villamosozik, pincepörköltet eszik, és odavan a szemüveges nőkért. A korrajz is tökéletes, a miliő, a hangulat. A sorozat többi darabját is szeretem, de ezt, talán mert első, olvastam el a legtöbbször.
Jujjj, már nagyon vártam :))
VálaszTörlésBárány Boldizsárhoz kedvet kaptam, nekünk ez kiamardt. A Pillanattal néha szemeztem, de mivel átköltés (ha jól értelmezem), soha nem vettem meg. Na majd akkor ezt is beszerzem. Szabó Magda nálam a két véglet: az Ajtót, Régimódi történetet, Ókutat imádtam, valamit (pl. Születésnap) viszont soha nem tudtam végigolvasni.
Képregén: ISTENI!!! Nem értem, miért nem lett világhírű. Zseniális. Én egy barátnőmtől kaptam kölcsön évekkel ezelőtt és annyira tetszett, hogy megrendeltem magamnak az antikvarium.hu-n. És képzeld, pár évbe beletellett, míg elérhetővé vált egy példány, amelyre rögtön lecsaptam. Azt sajnálom csak, hogy a legutolsó évtized fejleményei már nincsenek benne.
A László Zoltánba is belenézek majd otthon. A darvasi László viszont olvasatlanul árválkodik a könyvespolcon :(( nem sikerült befejezni.
Kérdés: a Pillanathoz ismerni kell az eredeti sztorit is? Ókori irodalomból egyébként mit ajánlasz zöldfűlűeknek? Homéroszt elkezdtem, de nem tudtam folytatni :((
TörlésÉrdekes ez Szabó Magdával, nekem a Bárány Boldizsár mellett megvoltak anyukám régi SzM-lányregényei is, a Születésnap, a Mondják meg Zsófikának, az Álarcosbál. Nagyon sokáig úgy is gondoltam SzM-ra, mint aki elsősorban gyerekeknek ír, gyerekkoromban adta a tévé a Tündér Lalát, meg ott volt az Abigél is (ami szerintem abszolút kiemelkedik a lányregények közül - ha nem olvastad volna, azt nagyon ajánlom, felnőttnek is élvezetes).
VálaszTörlésAz Ókutat szerettem, a Régimódit is, de Az ajtót messze túlértékeltnek érzem, szerintem a nimbuszában vastagon benne van az a holokauszt felett érzett, de elfojtott bűntudat, amivel azóta sem sikerült szembenézni (és a tevékeny részvételről ne is beszéljünk). A klasszikus cselekményvezetésű regények közül szerintem a Freskó a legjobb, a korrajzot, a jellemábrázolást, de főleg a rettenetesen feszes struktúrát, a pontos szerkesztést nem sikerült megismételni.
A Pillanat nem igazi átköltés, ilyesmi: http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/SZABO/szabo00112/szabo00128/szabo00128.html
Kicsit olyan, mint egy Pixar-mese, aminél a gyerek is értékeli a primér sztorit, a felnőtt meg a duplafenekű poénokat, az utalásokat. A regényt is lehet érteni, de úgy az élvezetes igazán, ha érzékeli az ember a kétféle olvasat, a hivatalos Aeneis-értelmezés és A pillanat-féle közötti távolságot.
Antik irodalom: Hát talán a rövidebbekkel/könnyedebbekkel érdemes kezdeni - a görögöknél az anakreóni költőkkel, a rómaiaknál Ovidius, Propertius, Catullus.
Nem tetszett a Könnymutatványosok, azért nem olvastad végig? (A László Zoltán nagyon bájos, de nem egy Buddenbrook-ház azért :))
Most elolvastam az előző kommentemet (jobb későn, mint soha..) és látom, hogy a Születésnapot írtam a Szerelem helyett (vagy valamelyik másik Sz-betűs regényét). Szóval vissza az egész. Az Abigél és a Tündér Lala is remekmű, egyetértek! Mindkettőt szeretem még feljőtfejjel is. Érdekes, mert engem az Ajtóval megvett az írónő. De miért írod, h holokauszt? Talán azért van egy kicsit túlértékelve, mint ahogy írod, mert külföldön (pl. Fro) nagy sikere volt. Ott pedig egy Régimódi történet eladhatatlan.
VálaszTörlésElolvasom mindjárt a részletet, köszi. de akkor látom, h először az Aeneist kellene..
Könyvmutatványosok: nehezen olvastam, mindig elakadtam, nem kötött le, és teljesen szubjektíven még az író sem volt szimpi... nem hiszem, h előveszem még.
(Konkrét ókoriakat tudsz mondani?)