Jön az ember haza, orrában még a tengerszag, hajában a szélfútta só, és várja a csomagját a reptéren. Meg rajta kívül még kismillió ember, az összes csomagszállító tele, két-három gépet is ráengednek egyre, a Koppenhágából érkező nagykabátosok vegyülnek a Rómából jövő mokaszinosokkal. A női vécé ajtaja előtt kígyózik a sor. Nyilván kell erre még az olimpia, mint egy falat kenyér.
****
Áll az ember a zebrán, megsuhintja az átsuhanó taxi szele, aztán lekocog a parkolóhoz, nézi a hirtelen térdig érő füvet, a belőle méter magasra megnyúlt disznóparéjjal meg a többi giz-gazzal a járda szélén, a kiszáradt fák csontvázait, belőve a rézsű fölé. Az imitt-amott magról és magukról kinőtt fákat nézi, a csenevész bodzabokrokat, az egész szomorú és igénytelen gaztengert, amit még lenyírni sem jut eszébe senkinek.
****
És olvassa aztán az egyszeri ember, hogy a főpolgármester, aki először vissza akarja szorítani a várost
CO2-vel telelihegő biciklistákat, 1200 fát akar kivágni a Római-parton, hogy jól mobilgátat építsenek az utolsó fővárosi természetes Duna-parton. Én nem tudom, van-e ott 1200 fa összesen, és még ha telepítenek is ugyanennyit, hát mikor lesznek abból valódi, át nem érhető valódi fák, nem holmi fogpiszkálók, és hova lesz a Rómainak az a fésületlen szépsége, amiért ezrek szaladnak ki a Duna-partra, ha egy kicsit is kisüt a nap.
Szombatonként kacsaetetéssel, plakátolással, etc. megpróbálunk tiltakozni a fakivágások ellen. Ha tudtok, gyertek ki ti is!
VálaszTörlés