Húsvét

- Anya! Anyaaaaaa!
- Mi az, kisfiam?
- A Bori tönkreteszi a kosárlabdám!
- Tényleg?
- Igen! Ráült! Mert azt játssza, hogy a labda tojás, ő meg a nyúl!

az élet csupa meglepetés III.

Tegnap nekiálltam túrni az iskola talált tárgyas ládájában, ugyanis a minap Marci szemrehányást tett, hogy nem száradt meg az _egyetlen_ kosárgatyája. Hiába mondtam neki, hogy az egyetlenből hármat vettünk valaha, de kettőnek nincs nyoma itthon valóban - hát gondoltam, utánajárok inkább magam, mert ha Marcira bízom, mire megtalálja, ki is növi, És akkor megkeresem az elbitangolt fehér tornapólókat is.

Szóval tegnap túrni kezdtem a ládában, de nem lettek meg a kosárgatyák, nem lettek meg a tornapólók, nem lett meg a hiányzó fél pár gyönyörű edzőcipő sem - viszont legnagyobb megrökönyödésemre megtaláltam Bori lakkcipőit és komplett ünneplőfelszerelését, még a kokárda is ott díszelgett a fehér blúzon.

Az élet csupa meglepetés

A munkahelyen megrökönyödést keltettem azzal a bejelentéssel, hogy a húsvét idejére időzített tavaszi szünetre szabadságot kívánok kivenni. Az azóta eltelt órákban próbáltam rájönni a mögöttes okokra.
A) meglepő-e, hogy a tavaszi szünet húsvétra esik?
B) meglepő-e, hogy gyerekeim vannak?
C) meglepő-e, hogy nem hibernálom őket az adott időre?

Azóta a megoldáson töprengek.

Elfelejtem

- hogy az autóban hagytam a telefonom, ami persze le is merül a hidegben
- magammal vinni a bicikliláncom
- hogy hova tettem 600 Ft aprót
- ellenőrizni a kerekem, úgyhogy lapos kerekekkel bringázhatok
- hogy Marciek múzeumba mennek
- villamosjegyet adni neki
- hogy saját javaslatomra mikor iszunk egy kávét az egyik munkatársammal
- elvinni magammal az interjúalany névjegyét, hogy átküldhessem neki a szöveget.

Innen már csak felfelé vezet az út. Ugye?

Töredék tegnapról

- Te, emlékszel tíz éve, amikor azok a jófiúk itt tábort vertek, a Viktor meg hergelte őket.
- Aha...
- Emlékszel, micsoda állapotok voltak itt? Hogy összeszartak mindent, úszott a szarban az egész tér.
- Ja.
- Most meg nézz körül, mi meg még a fűre se lépünk rá.

kazán, kazán, te mindenem

ma kilenckor jött négy ember, és a lakás két különböző pontján vésni kezdték a falat, meg fúrni, és közben ilyeneket mondtak, hogy "tyű, ez sem lesz egyszerű", meg "de jó, hogy nem fúrtunk bele". Tíz órakor, amikor a három réteg pulcsiban is fáztam, még felvettem egy sapkát is, és felvértezve a tudattal, hogy Cs. elbánik a mesterekkel, behúztam magam mögött az ajtót, és bementem a munkahelyemre melegedni dolgozni. Fél három körül már másik brigádot találtam otthon, valamint a lakást szinte észrevétlenül ellepő téglaport, Majd jött egy már ismert kazánszerelő, feltette az új kazánt, és egy hét után újra van meleg vizünk.

A kazánszerelőkről pedig eposzokat tudnék írni, epés stílusban, de csak úgyis csak felhúznám magam rajta, úgyhogy próbálom elengedni az egészet.

 

már nem tudnék olyan derûsen válaszolni, mint reggel

- Köszi, hogy kiengeditek a szerelôket a tetôre...
- Persze, nem gond. Teljesen bedöglött?
- Úgy néz ki. Csütörtökön megadta magát.
- Akkor hogyan fûtötök, honnan van meleg víz?
- Sehonnan.

Az élet nagy kérdései

- Anya, mire jó a vécéillatosító? Hát ki az a hülye, aki szagolgatni akarná a vécét?