Ezért ne gyertek haza a szabadságról

Megvan az érzés, hogy amíg szabadságon van és pihen az ember, addig a teendőit szép szorgosan félreteszik neki, hogy amikor megjön, egyszerre zúdítsák a nyakába, és egy hét alatt végezzen el többhétnyi melót?
Ehh.

A megértés iskolája

Megértem a negyedórás várakozás közben, a még mindig a sor végéről balhézó anyukát a Kello infopontban.
Megértem, hogy fel van háborodva mindazon, amit intézményvezetés (sic) címén tapasztal.
Megértem, hogy a középkorú női ügyintézők elhajtják, hogy nem az ő hibájukból nem kapott a nő lánya csekket.
Megértem, hogy a nő még jobban felpaprikázódik, mert nem Kello-dolgozók-e a középkorú asszonyok is?
Megértem, hogy a két gimnazista lány a hátam mögött vihog a már  toporzékoló anyukán.

Csak azt nem értem, miért csak három nő fogad ügyfelet a hatból, csak azt nem értem, egy csekk befizetése miért tart annyi ideig, amíg akár vért is lehetne adni, és ha már így van, miért nem lehet pár diákmunkással felturbózni az állományt. Hadd tanuljanak az élet iskolában is.

Az elmúlt hét legizgalmasabb eseményeiből

- Amikor kiderült, hogy minden erőfeszítés dacára megadja magát a komputerem, és 3 méteres mélységben is 12 métert mutat
- Amikor egy termetes titán íjhal az uszonyaimat harapdálva kerget
- Amikor 20 méter mélyen egyszerűen a kezemben marad a maszkom
- Amikor 5 méteren viszont a hullámverés tépi le a fejemről - vajon elérem az áramlással szembeúszva, az tőlem pár méterre kifeszített kötelet? Vajon félig vaksin, maszk nélkül meg fogom találni a vízben, hogy megkapaszkodjam benne? Vajon elférek a hajó és a mellette imbolygó motorcsónak között?
- Amikor húsz ember derül az útlevélképem láttán.
- Amikor feltűnnek a delinek a kékben.
- Amikor egész délelőtt együtt úszkálunk velük.