Agyamban kopasz cenzor ül

Húsvét

Az ötéves forradalmár

A szegény köztisztviselő panaszai

Nyilvánvaló jele, hogy kollégánk más generációhoz tartozik

- Mondjátok már meg, ki az a Végh Antal?

Rutin

Elhúzok a főbejárat előtt és köszönök a biztonsági őrnek, aki egész nap az ajtóban áll (nem vicc, tényleg egész nap, mert vigyázni kell a hivatali autókra, azt mondta, amelyek a főbejárat előtt parkolnak, meg mi van, ha jön valaki? - kérdezte, hát erre nem tudtam mit mondani, mi lenne, kiszáll, aztán bejön)
már sisakban meg napszemüvegben is megismer, int, hogy mindjárt, mindjárt
kinyitja a díszes faragott hátsó ajtót egy hatalmas kulccsal, akkora, mint az alkarom
megköszönöm
betolom a biciklit
köszönök a kertésznek, akinek az épületben egyedül van bátorsága sárga nadrágot és élénkkék pulóvert viselni
viszonzásképp elsuttog egy négysoros versét, nagyon szép versei vannak, és nincs hangja, csak suttogni tud
felosonok a hátsó lépcsőn
előveszem a szekrényből a fekete nadrágom, a fiókból a kopogós cipőm, a nejlonszatyorba csomagolt blúzom, és a mosdóban átöltözöm, hogy hivatalnokhoz méltó legyen a külsőm
aztán
délután
visszaakasztom a nadrágom, felveszem a farmert, a pólót, a piros cipőm, hogy annak látszódjam
aki valóban vagyok is.

Az ötéves anarchista

- Anya, bárcsak ne élnének olyanok, akik irányítanak minket! Akkor nem lennének a világon például polgármesterek...