G. B.: Exodus
Szokássá vált, hogy keddenként, amikor B. nem úszott, csak az öccse és Marci, mindenféle legendát, mondát, mítoszt mesélek neki. Egy ártatlan hasonlattal kezdődött, de B. nem értette, hogyan és miért vált a Vörös-tenger szét Mózes előtt, hát megpróbáltam elmagyarázni. De közben rájöttem, hogy a részletekkel nem vagyok tisztában, legfeljebb a József-történettel, ami legalább megmagyarázza, mit is kerestek a zsidók Egyiptomban. Úgyhogy kaptam a lehetőségen, hogy Ádámnál és Évánál kezdhessem, illetve inkább Jákobbal, Ézsauval, az eladott elsőszülöttséggel, nemhiába olvastam majdnem két évig a József és testvéreit, erre emlékeztem legalább. A következő hétre már rendesen készültem, Bibliát olvastam, a hét csapást, elképedtem teljesen, főleg az elsőszülött fiúgyermekek halálán, de ezt nem részleteztem B-nak nagyon, részben mert ő is elsőszülött fiúgyermek ugyebár. Aztán jött a nagy menekülés, át a Vörös-tengeren (ez annyira megfogta, hogy le is rajzolta, lásd fönn: a menekülő zsidókat űzőbe veszik az egyiptomiak, hajók vitorláján a szem-motívum, a háttérben a piramisok), az aranyborjú, a tízparancsolat, a frigyláda és Indiana Jones (lelkére kötöttem, hogy el ne higgye, hogy a hieroglifákat úgy kell olvasni, ahogy Harrison Ford teszi). Utána áttértünk a klasszikus ókorra, az Íliászra, ez mégis ismerős terep. Ekkor véget ért a tanév, az úszóleckék is, már gondoltam, hogy újra előveszem az Odüsszeiát, az mennyire jó már, meg ott vannak az Argonauták meg az Aeneas-sztori, de erre másfél óra alatt betelt az a tanfolyam, ahová a fiúkat akartuk volna íratni, nem fognak egy időben úszni járni. Lőttek a jó kis ókoriirodalom-óráinknak sajnos.
