Vágom a centit még egy hónapig, soha nem vártam még ennyire, hogy szabadságra mehessek. Csak próbálom a fejem a hullámok fölött tartani, közben a háztartás rám omlik, a munkatársaimat legszívesebben agymosásra küldeném, az ovinak meg az a fergeteges ötlete támadt, hogy a hat hét helyett kilenc (!) hétre zár be. Egész héten éjjel egy után fekszem le, egyrészt itt vannak a meccsek, másrészt lapzárta, a MC-cikket is át kellett írnom, és panaszlevelet fogalmaztam az oviszünet miatt az önkormányzatnak. Borbálával is behúztam a kéziféket, megpróbálom elhagyatni vele az anyatejet valahogy már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése