2018. május 27., vasárnap

Feketeöves mester vagyok

Fogalmam sincs, mikor kezdődött, szépen lassan alakult ki. Vagy néha sikerült elhagynom. De most egy ideje megint küzdök vele.
Vegyük például a jelenlegi helyzetet.

Szerda éjjel, miután végeztem az előreirányzott feladataimmal, kikapcsoltam a számítógépem, és nyugovóra tértem. Másnap reggel feltettük M-t a vonatra (osztálykirándulni ment, B is elutazott már), és lementünk a Velencei-tóra. Délutánig eveztünk, utána leautóztunk Balatonra. Pénteken kitakarítottuk a fészert, tettünk-vettünk, eveztünk.
Szombat reggel viszont gyanútlanul ránéztem a telefonomra, és a benti levelezésből láttam, hogy vaskos konfliktus bontakozott ki a munkahelyemen péntek délutánra. Három munkatársammal is beszéltem, és sokat rágódtam a helyzeten, de délutánra - amikor mindkét gyerek befutott az osztálykirándulásról, sőt egy osztálytársat is lízingeltünk -, úgy éreztem, unásig fontolgattam magamban a kialakult helyzetet. Szó szerint unásig, mert elegem lett az egészből, úgy éreztem, én már ennél okosabb nem lehetek. Torkig lettem az egésszel.
Vasárnapra - azaz mára - is akad izgalom, részben kiderült, hogy érik a korai meggy, szedhetem tehát, illetve hogy a nyest az autó egy részét legalábbis megdézsmálta, és igen kockázatosnak bizonyulna hazavezetni. Úgyhogy mindenféle logisztikai bűvészmutatvány után (osztálytárs kiszervezése, tréler szerzése, hazafuvar kerítése) este több részletben ugyan, de sikeresen hazaértünk.
És éreztem, hogy kezdődik megint.
Mint minden vasárnap. Mi vár rám hétfőn odabent?
Alulról indul, és terjed szét, először csak kis gombóc a gyomromban, aztán egyre nagyobb. Ha igazán leteper, a mellkasomra ránehezedik, olyan, mint egy szikla. Mint egy üllő. A bal vállam is belefájdul.

Pedig tudom, hogy nincs értelme.
Tudom, hogy igazán nem fontos.
Tudom, hogy nem ez az igazán fontos, bármi is lesz a következménye a holnap aztán bizonyosan kitörő konfliktusnak.
Tudom, hogy nem kellene szoronganom.
Mégsem tudok kívül maradni a szituáción, és csak nyomaszt, szorít, nyom.

Szorongásomat flegmaságra cserélném. Minden megoldás érdekel. Érdeklődni helyben.









4 megjegyzés:

  1. Igen-igen, egy lottó ötös, egy másik munka és eljonni... Nagyon a csontjaimban érzem a szitut!

    Hogy vettek észre az autoban a kárt?

    VálaszTörlés
  2. Na és mi várt reggel??

    (Én akkor szoktam iszonyúan felhúzni magam, ha a vita a szabikat érinti, azaz a magánéletet. Különben meg kívülállóként szemlélem a mh-i konfliktusokat)

    VálaszTörlés
  3. Nem, felmondani eszem ágában sincs (vagy nem ezért). Ezek a szituációk, konflikutushelyzetek bárhol előjöhetnek. A hiba az én készülékemben van, nekem kell kitalálnom rá vmit.
    Egyébként ma nem volt semmi, valszeg mert az egyik érintett fél eü okok miatt otthon maradt, ill. orvosnál ült.

    VálaszTörlés