ügyintézős

I. felvonás
Egy hónapja értesültem róla, hogy az elmű kiszáll a díjnet rendszeréből, innentől csak a saját felületén rendezhetem a dolgaimat. Nem örültem.
Tegnap este nekivágtam a feladatnak, hogy regisztráljak az elmű oldalán. Elővigyázatosan előkészítettem egy többéves villanyszámlát, hogy leírhassam róla a szükséges ügyfélkódokat, azonosítót, miegyebet.
Megpróbáltam betölteni az oldalt chrome-mal.
Nem működött.
Megpróbáltam betölteni az oldalt firefoxszal.
Nem működött.
Megpróbáltam betölteni az oldalt explorerrel.
Működött.
Örültem.
Megpróbáltam felkeresni az ügyfélszolgálat aloldalt.
Nem működött.
Kezdtem ideges lenni.
Egy másik eszközön megpróbáltam betölteni az oldalt Safarival.
Működött.
Megpróbáltam felkeresni az ügyfélszolgálat aloldalt.
Működött.
Kedélyem felhőin kezdett átderengeni az első halovány napsugár.
Elkezdtem kitölteni a rubrikákat. Észleltem, hogy a régi számla nem tartalmaz csak egy azonosítót, az elmű rendszere pedig kettőre tart igényt.
Bejelentkeztem a díjnet oldalára. Letöltöttem a legutóbbi számlát.
Végignéztem a számlát. Észleltem, hogy a szükséges azonosítók a számla különböző részein olvashatók, mintha egy rejtvényszerkesztő pajkos kedvében agytornára hívta volna fel a fogyasztókat.
Mire az összes rubrikát az összekeresgélt azonosítókkal kitöltöttem, lejárt az oldal időkorlátja, és kidobott a rendszer.
Halkan mérgelődtem.
Beírtam minden adatot újra, és ismételten elküldtem.
A rendszer tájékoztatott, hogy ezekkel az azonosítókkal már regisztráltak, a próbálkozásom sikertelen.
Hangosan káromkodtam.
Csellel próbálkoztam: jeleztem, hogy elfelejtettem a jelszót, és kértem újat.
Nem történt semmi.
Megpróbáltam telefonon beszélni az ügyfélszolgálattal. Felhívtam a honlapon olvasható számot.
Egy kedves férfihang tájékoztatott, hogy ez a szám mobiltelefonról nem elérhető. Hívjak egy másikat, vagy hívjam ezt, de vonalasról.
Felhívtam a másik számot.
Ugyanaz a kedves férfihang tájékoztatott, hogy kizárólag munkanapokon 8 és 20 óra között foglalkoznak velem, és megköszönte a megértésemet.
Mivel ekkorra már fél tizenegyre járt, csak hevesen szentségeltem.

II. felvonás
Megpróbáltam ismételten belépni az elmű oldalára. A számítógépen futó egyetlen programmal sem sikerül, Safarival megy, hibaüzenet ugyanaz, ügyfélszolgálat felhív.
Ügyfélszolgálat felszólít, billentyűzzem be azt az azonosítót, ami kizárólag az új típusú számlán van meg. Szolgalelkűen letöltöm újra a díjnetről a decemberi számlát, és bebillentyűzöm.
Ügyfélszolgálatos hölgyhöz jutok, kéri, diktáljam be a számom. Bediktálom. Örül, megkérdi ki vagyok, hol lakom, mi a telefonszámom. Elmondom. Adatok egyeznek, örülünk.
Miben segíthet, kérdi. Röviden és érzelmektől mentesen vázolom a tegnap este eseményeit, midőn hozzávetőlegesen egy órát töltöttem a regisztráció kísérletével.
Próbáljak belépni most, mondja, szerinte nem jó helyen jártam.
Tájékoztatom, hogy de, jó helyen jártam.
Azt mondja, nem, mert más helyre kellene kattintanom.
Mondom, hogy jó helyre kattintottam. Egyeztetjük, milyen url-t kellene látnom. Az url stimmel.
Azt mondja, elrontottam a regisztrációt.
Felvilágosítom enyhén felpaprikázva, hogy képesnek érzem magam a regisztráció folyamatával megbirkózni, de ha a rendszer szerint egyrészt regisztráltam, másrészt viszont nem kezel regisztrált ügyfélként, akkor a hiba nem bennem van, hanem a rendszerben. Felhívom szíves figyelmét, hogy az oldal hiányosságát mutatja, hogy három böngészővel nem lehet megnyitni.
Akkor az a probléma, mondja, hogy lassú nálunk az internet.
Közlöm, hogy erre általában nincs panaszom.
Az eredeti problémához váratlanul visszatérve tájékoztat, hogy nem látja a regisztrációmat.
Véletlenül és váratlanul kiderül, hogy dijnetes ügyfélként vagyok benne a rendszerben.
Felvillan a megoldás távoli fénye, lelkembe megnyugvás költözik.
Egy másik email címre küldte a rendszer az automatikus levelet, közli szemrehányóan ügyfélszolgálatos hölgy.
De azt a postafiókom már nem használom évek óta, vetem közbe, a díjnetes értesítőmet sem oda kapom már. A regisztrációnál sem azt írtam be.
A rendszer ettől függetlenül ezt tartja nyilván, nincs mit tenni, tudom meg. Ügyfélszolgálatos hölgy lediktál nekem egy új azonosítót, és küld egy ideiglenes jelszót  - az élő email címemre - ezzel be tudok lépni.
Őszintétlen hangon megköszönöm a segítségét.
Beírtam az új azonosítóm és a frissen generált jelszót.
A rendszer az aktiváló kódot kérte.
Beírtam a jelszót.
Hibaüzenet.
Ezt a két lépést még többször megismételtem.
Nem jutottam előrébb.
Marci lediktálta a szám- és betűkódot, hátha elrontottam.
Semmi.
Vélelmeztem, a l-t és az I-t összekevertem (a levelezőrendszer grotesztk betűt használ). Beírom a kódot úgy, hogy az l helyett I-t írok.
Semmi.
Bejelentkeztem a régi email fiókomba, hátha vár ott egy levél az elműtől.
Nem várt.
Anyáztam.
Felhívtam az ügyfélszolgálatot, immáron negyedszer 24 óra alatt.
Ügyfélszolgálatos hölgy 2-höz jutok, kéri, diktáljam be a számom. Bediktálom. Örül, megkérdi ki vagyok, hol lakom, mi a telefonszámom. Elmondom. Adatok egyeznek, örülünk.
Kérdezi, miben segíthet. Röviden felvázoltam.
Aha, mondja, hát kellett volna küldeni egy aktiváló kódot. Nem jött?
Beismerem, hogy nem, máskülönben nem telefonálgatnék.
Akkor küld.
Megköszönöm, de résen vagyok, és megkérem, maradjunk vonalban, amíg a kód meg nem érkezik.
Vonalban marad.
A kód megérkezik.
Belépek.
Sikerül.
Az első próbálkozás után mintegy 18 órával sikerült regisztrálnom az elmű oldalán.