Említettem már, hogy a munkám egyik fénypontja mostanság a munkába járás meg a hazajövés, ahogy végigbiciklizem a rakparton. Szeretem a reggeli, puha fényeket, és tekerés közben mozizom. Nézem a megrögzött kocogókat, a csodabogarat, aki meztélláb fut a Halász utcánál, a Lánchíd tövében sátorozókat, sőt kényszerűségből nézem azokat is, akik azt a területet használják nyilvános vécének, egész Pestnek villogtatván pucér alfelüket. Visszafelé meg nézem a fotózó nyakigláb kamaszokat, a napszemüveges kamaszlányokat, a tébláboló japán turistákat.
De ezt az élvezetet nem adják ingyen.
Bár nem izzad a villamoson, nem fő puhára a buszon, a budapesti hobbikerékpáros élete nem fenékig tejfel. A plakátragasztó például mindig a reggeli csúforgalomban foglalja el létrájával a kerékpárút harmadát azon a szakaon, ahol amúgy sem fér el két bringa egymás mellett. A Margit hídnál a szintén egybringásra szűkülő szakaszon előbb elkerítették a kicsit megsüllyedt csatornafedelet, aztán kiemelték (helyén feneketlennek tűnő lyuk tátongott), és csak három hét után sikerült pótolni. A feltorlódott sor legalább gyönyörködhetett a hetek óta oszló varjútetemben. Az már csak természetes, hogy az árvízi védekezésnél is bringaútra került a felvonulási épület, pedig 5 méterrel odébb már nem lett volna útjában senkinek.
Ebben még semmi meglepő nincs.
Ma azonban a Margit híd alatt vezető átjáróban nagy puha gombócokra lettem figyelmes. Az odőr tévedhetetlenül elárulta, hogy lócitrom az, egy jó vödörnyi hever az úton szanaszét. Na mármost. Lovaskocsi, ami pl. a Szigeten jár, nem fér be az átjáróba. Lóval pedig már egy ideje nem korzóznak Bel-Budán. Reggel óta gyötör a kérdés: hogyan került a Margit híd alá ennyi lócitrom? Hogyan? Hogyan?
lovasrendőr? az trendi manapság
VálaszTörlésnééééééézd, mit találtam: http://index.hu/bloghu/kerekagy/2013/08/15/mit_keres_a_loszar_a_palyan
VálaszTörlésgondolom, a képeken nem te bicajozol épp