2010. március 23., kedd

Tágabb összefüggések

Rákaptunk az Ultimate Survival ( A túlélés törvényei) című sorozatra a Discoveryn, amelynek a lényege, hogy az egyetlen szereplőt kidobják valami isten háta mögötti hely fölött ejtőernyővel, összes felszerelése egy szál kisbicska a zsebében, és így szeli át Kamcsatkát, Grönlandot, a Dekkán-fennsíkot, a dél-amerikai esőerdőt, az afrikai szavannát. Közben puszta kézzel épít iglut, lazacot eszik nyersen, gejzírben főz meg kecskeszemet, tutajt eszkábál, tüzet csihol - és túlél, természetesen. Még sohasem kapott náthát, mert vizes zokniban flangált, jó, egy gyomorfertőzést összeszedett a dzsungelben (a részleteket homály fedte), de abból is kilábalt egy éjszaka alatt.

Ez csak azért érdekes, mert a hétvégén Balatonon voltunk, hogy megnyissuk a szezont, nekiindultunk a két napra öt tonna ruhával plusz fotóscucc, a csomagtartón békésen osztozott mindezzel a babakocsi és a rakott krumpli.

Házat kinyitottuk, egérszar rengeteg, a méregcsomagok megrágcsálva, de egértetem egy sincs. A ház belseje meglepően rendezettnek tűnt, ami csak azért lehet, mert még hideg van ahhoz, hogy a pókok munkához lássanak. Kilenc fok sem volt odabenn.

Az áramot simán bekapcsoltuk, ablakok kitárva, járjon a levegő. Következik a víz.
A vízaknában áll a víz. Búvárszivattyú elővesz, vizet kiszivattyúz. Marcit közben az akna szélétől elhesseget. Borit az egyszerűség kedvéért a hátamra kötöttem, ahol el is aludt.

Csabi összerakja odabenn az összeraknivalókat, csapok, szifon, vécé, miegyéb. Kinyitja a vizet. És minden működik! Szuper, időközben megéheztünk úgyis, jöhet a rakott krumpli, még jó, hogy csak meg kell melegíteni. Tehát kinyitjuk a gázt.

Nem jön. A tűzhely rózsáiból sistereg valami ugyan, de a gyufa lángját eloltja. A sütőben is. Gázszag nincs. A gázóra forog. Ugyan mitől? Elzárjuk. Megnyitjuk. Elzárjuk. Megnyitjuk. Közben megpróbáljuk életre kelteni a tűzhelyt. Bár már csak az átmelegített rakott krumplira tudok gondolni (meg arra, miért nem hoztam savanyúságot), többször átfut a fejemen, vajon gázszag - tehát gáz - nélkül elő tudunk-e idézni gázrobbanást. Valószínűleg nem, mert Csabinak sikerül begyújtania a sütőt és a kályhákat is. Éljen, bevágjuk a rakott krumplit.

Szinte Bori nélkül is teljesen elfogy. Nem sokkal később beállít a szomszédből GG, akit kb 20 éve nem láttam, és sérelmezi, hogy a házukra rálóg a nyírfa, és szerinte az verte le a cserepeket a tetőről, illetve e nyírfa gyökere miatt repedt meg az évtizedek óta üresen álló vályogház fala. Ezzel kapcsolatban megfogalmazom a kételyeimet, de abban igazat adok neki, hogy a fa tényleg veszélyes, rálóg a villanyvezetékre is, egy nagyobb szélvihar kidöntheti. Később, már Csabival és anyuval hármasban kimondjuk rá a halálos ítéletet.

Mire idáig eljutunk, szürkül. A házban még mindig 12 fok van, kis jóindulattal. Borbála, mint egy Michelin-baba, négy réteg+pufi mellény összeállításban döcög ide-oda. Rajtam is két pulóver van, Marcira is sikerül hármat ráadnom. Kinn hűvös van, a házban pedig hideg. A gyerekek tüsszögni kezdenek. A vécé tömítései engednek, a fürdőszobában áll a víz.

Racionálisan döntünk: bár nagy a kísértés, hogy mindenkit egyszerre fázítsunk meg, hazamegyünk. A Túlélés törvényei sajnos nem foglalkozott ilyen szituációkkal, hogyan gyújtsuk be hamar a gáztűzhelyt, milyen módszerekkel lehet három gemkapocsból és egy régi Story magazinból tömítést sikeríteni, hogyan fojtsuk bele a szomszédunkba a szót pusztán az akaratunkkal, hogyan állítsunk el orrfolyást kizárólag a képzelőerőnk segítségével.

What would (Brian Boitano) Bear Grylls do if he would be here right now?

1 megjegyzés: