oxymoron

Nagy karrierje van az utóbbi időben a ‘stílusos’ szónak, de az a gyanúm, hogy aki ezzel a szóval jellemzi magát, a puszta gesztussal távol kerül a jelentéstartalmától. 

Az nyer, aki adaptalódik

Az ősszel valahogy rákaptunk a túrázásra, először a kötelező Dobogókő-körökkel kezdődött, aztán valamiben (ami nem covid volt, mint a teszt megmutatta) lerobbantam, aztán először elvacakoltunk egy vasárnapot, hogy felmásszunk a Nagy-Hideg-hegyre, de aztán felmásztunk mégis a hidegpárnás időben mégis.

Aztán jött a téli szünet, mert ez olyan munkahely, hogy ki kell venni a szabadsagokat. Ez nekem nagyon fura, ilyen helyen gyakorlatilag nem dolgoztam soha. És rengeteg szabadságom maradt, úgyhogy hosszú volt a téli szünet, és elkezdtünk járni gyalogolni. Voltunk a Margit- és a Hajógyári-szigeten az ünnepek alatt, aztán a Hármashatár-hegyen az összes létező turistajelzésen, meg megnéztük a Nagy-Kopaszon a kilátót. És holnap is megyünk, bár még nem tudjuk, hova.

Ennek persze nagyon örülök, és igen üdvös fejleménynek tartom, pedig végül is ezt csak a járványnak köszönöm. Mert ha nincs a járvány meg az összes korlátozó intézkedés, biztosan inkabb uszodába jártam volna.