2013. április 27., szombat

Többet ésszel, mint ész nélkül,

...kisjányom - mondta gyakran nagyapám. És tényleg.

2013. április 25., csütörtök

XY bolond volt. És paranoid. Na és? Attól még lehet, hogy igaza van*

Reggel, amikor láttam, hogy tiszta szutyok a munkahelyem előtti tér,  nagy teherautók sürgölődnek Vízművek felirattal az oldalukon, és óriási gödrök tátonganak, az első gondolatom az volt, hogy tessék, jön a Zsidó Világkongresszus, és itt van a Moszad, most bújnak be az ürgebőrbe öltözött békaemberek a csatornába, hogy mindent ellenőrzés alatt tartsanak. Egyértelmű. Minden valamirevaló kémregényben közműcégek adták a legjobb álcát.

Az eszembe se jutott, hogy esetleg csőtörés volt az éjjel.

Kevesebb kémregényt meg krimit kellene olvasnom.

*Pontatlan idézet egy nemrég olvasott könyvből, de ez a lényeg.

2013. április 23., kedd

Tekerős

Mióta megjött a tavasz, bringával járok dolgozni. Az oda- meg a visszaút a napom két fénypontja.


2013. április 22., hétfő

Genius loci

- Anya, te nagyon jó paprikás krumplit tudsz főzni - mondta nekem Marci úgy tíz napja -, de tudod mit figyeltem meg? Azt, hogy Balatonon még finomabb.

Úgyhogy ezen a hétvégén paprikás krumplit főztem. És finom is volt, tényleg. Talán azért, mert - legalábbis Marcinak így magyaráztam -, ahol jól érezzük magunkat, ott az étel is jobban esik.

2013. április 17., szerda

Nyafogásmegint

A kiírásban szerepelt, hogy egy de inkább két diploma
Meg nyelvtudás
Meg releváns munkatapasztalat, de többéves
Megvan minden.
Ezek után pedig
a feladataim jelentős részét két hét tréning után csimpánzok is elláthatnák
a többit meg csak szimplán nem szeretem
de nem is érdekel senkit, amit csinálok
csak úgy spontán csuklóztatnak

És ma nem is volt igazán rossz napom.

2013. április 7., vasárnap

Munkatársak

Tegnap este fejeztem be egy regényt, amelynek negatív főszereplője egy köztisztviselő, aki egyébként - de távolról sem mellékesen - hétfejű sárkány.

2013. április 3., szerda

Pedig már pont készültem meghatódni

- Anya, megosztom a Borival a csokitojásokat, amiket az iskolában kaptam. Megehetjük?
- Megehetitek, kisfiam.
- Nézd, anya!
- Igen?
- Tessék, ez a tied. Edd meg.
- Köszönöm szépen, nagyon kedves tőled.
- Tudod, anya, páratlan volt, csak azért adtam az utolsót neked.