senki sem lehet próféta a saját hazájában

Gyerekek tízezreinek adtam hónapról hónapra olvasnivalót gyerekek kezébe, de a saját fiamat nem tudom meggyőzni róla, hogy ez a könyv jó. (Nem, és az sem hatotta meg, hogy a nyelvtankönyvében is szerepel egy szövegem, pedig ez legalábbis meglepő, főleg, hogy nem egyeztetett róla senki - velem legalábbis.)

Mert telhetetlen vagyok, az a baj

A hétvégén megvolt életem első nyertes Scrabble-partija, voltunk  kosarmeccsen és korcsolyaztunk B-val Agardon, én mégis az átcsuszason sopankodom, ami elore leszervezett program miatt szoba sem jöhetett.

Önzetlen vonzalom

Szerintem egyedül vagyok Battonyától Nemesmedvesig, aki azon drukkol, hogy ne múljon még el a hideg. Mondjuk még tíz napig. Mert akkor marad a fagy, marad a jég. És mehetünk még korcsolyázni.
Egyébként nem lehet panasz a családra, mert nem hogy elnéző mosollyal nyugtázzák immár hetek óta tartó őrjöngésemet, hanem partnerek benne. Lényeg, hogy legyen meleg tea (főzök), müzliszelet (veszünk) vagy egyéb rágcsálnivaló, hajlandó legyek fogócskázni M-val (mindig megfog), esetleg szerezzek fakutyát, és tologassam rajta mindkét gyereket. Van sportértéke.
Mióta beállt a hideg, voltunk Vörösváron, voltunk Siófokon - az egyszerűen elmondhatatlan, milyen érzés, amikor az ember elé tárul a jégmező. A szabadság szóról nekem nem Petőfi ugrik be vagy valami magasztos eszme, hanem a szél, a hideg. Izlandon és Skóciában meg Calais-hoz közeli tengerparton, ahol elsodorta a számból a hangot a szél, ott éreztem, hogy szabad vagyok. Meg amikor nekifutok a jégnek, és úgy érzem, akár Keszthelyig elcsúszhatok.
Sajnos a fényképek tanúsága szerint teljes mértékben önzetlen vonzalom fűz a korcsolyázáshoz, mármint olyan értelemben, hogy az igyekezetem egyáltalán nem koronázza sikkes mozgásban megjelenő siker; röhejesen iksz lábaim vannak, a tartásom, mint akit krónikus lumbágó gyötör, a kivörösödött arcommal leginkább egy iszákos házmesternére emlékeztetek, és még mindig nem tudok koszorúzni sem. De kit érdekel.

A ma nyolcéves tegnapi beszámolójából

- És anya, képzeld el, az A. meg a N. csinálnak valami izét... könyvet vagy újságot vagy nem is tudom, mit...

- Valami kiadványt?

- Igen, kiadványt. Az A. írja, a N. meg illusztrálja. Láttam, amikor csinálták. Nagyon szép lesz. És tudod, mi lesz a címe? 

- Na mi?

- Az, hogy Nyúlügyek.

hozzám már hűtlen lettek a szavak

Nincs meg az ellenőrző.

Helyzetjelentés II.

Eddig bírtam bringa nélkül. Ma visszaültem.

újabb jeges témájú bejegyzés

Hát én odavagyok ezért a télért, végre van négy évszak, hideg, hó, jég, mehetünk szánkózni, korcsolyázni, építünk hóembert, kafaság. Tőlem még kitarthatna ez a hideg márciusig, mehetnénk korizni a befagyott Hernádra - hát ennél nagyobb királyság nemigen létezik szerintem. Azt mondjuk nem tudtam mire vélni, hogy míg hétvégén egy csomó tóra nem lehetett menni a melegfront miatt, az utcánkon a több centi vastag jégréteg az olvadás leghalványabb jelét sem mutatta.