És azt is láttam, hogy B. a maga majdnem tíz évével az idősebb gyerekek közé tartozott. Rengeteg volt a totyogós vagy ovis korú gyerek - az utánuk rohangáló szüleik pedig általában nem tűntek izé, számottevően fiatalabbnak nálam - mondjuk harmincvalahány évesnek. És rájuk nézve nagyon örültem, hogy nekem már a lányom is nagyobbacska - egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy bírnám a kisebb gyerekkel járó strapát.
Amikor én annyi idős voltam, mint a rohangáló óvodások, a nagymamám volt kb annyi idős, mint én: a negyvenes évei közepén járt. És senki nem várta el tőle, mint nagymamától, hogy lepkehálóval kergessen, hiszen nagymamaként státusánál fogva öregnek számított. Pedig mai mércével mérve virulens negyvenes volt, ugyebár - ahogy a mai szülőknek meg se kottyan egy kis játszóházi szaladgálás, hát neki sem kottyant volna meg.
De engem már ez (és valószínűleg ő is így volt ezzel) iszonyúan fáraszt. És ahogy próbáltam követni az ide-oda cikázó lányomat, megesett a szívem a manapság az én hajdani nagyanyámnál általában jóval idősebb nagyszülőkön, akik roskatagabbul, de sokszor hősiesen próbálják legeltetni szertelen óvodás kis unokájukat a játszóházak idegborzolóan ingergazdag dzsungelében.
Az én nagymamám 55 éves volt amikor én megszülettem és én voltam az első unokája, és valahogy így is mindig azt éreztem hogy nekem fiatal nagymamám van. Ezek szerint egy hamis érzést dédelgettem magamban?
VálaszTörlésEz sztem lelki alkat kérdése is, a nagymamám nem volt fiatalos, rugalmas sose, de így visszagondolva, a fizikuma nem maradt el egy mai negyvenesetol. De a mai nagymamák sztem erősen túl vannak a hatvanon, mire megjön az unoka, és tulajdonképpen érthető, hogy nem bírják fizikailag-turelmileg úgy a gyűrődést, mint a mi jóval fiatalabb nagyszüleink (akik tevékenysége vélhetően vmifele elvaraskent jelenik meg).
VálaszTörlésA te nagymamad (ha az, akire gondolok) nagyon fiatalos, stramm nagymama lehetett :)
AZ én nagymamám kontyos volt és 52 éves amikor megszülettem, így talán 55 lehetett amióta emlékszem is rá, és mindig idősnek és jóságosnak láttam talán a kontya miatt. Ő nyugodt volt, türelmes, sokat mesélt és soha nem kapkodott vagy szaladt. Most sem venne részt a játszóházi őrületben, sosem vinné játszóházba az unokáit.Én szülőként sem szeretem és a gyerekeim is kinőnek belőle lassacskán - amúgy is csak a zsúrokon jártak.
VálaszTörlés