2018. április 12., csütörtök

Közéleti


Hát igen. Sokkolt engem is, mint a környezetemben mindenkit, szép volt a vasárnap, jó volt hinni valamiben, még ha pár órára is. Jó volt látni a sok sorban álló embert, amint álldogáltak, türelmesen, kivárta a sorát mindenki. Mert tudta, hogy fontos szavazni. Közügy. Köztársaság, respublika, res publica, ha úgy tetszik.
Aztán jött a hétfő, és hétfőn már azt is megbántam, némi hezitálás után melyik listára húztam be az ikszet, atyaisten, nem lehetnek ennyire töketlenek. Dehogy? Nem? Dehogynem!

És persze úgy érzem, át vagyok verve. Nem, azt nem gondolom, hogy elcsalták, nem csalták, minek csalták volna. Itt a legtöbb szereplőnek tollaslabdája volt, meg tollasütője, persze, hogy nem ütik át a labdát a teniszpályán. Teniszütő meg -labda? Hát az jutott, akinek jutott, meg is nyerte vele a meccset, ahogy mondani szokták: meggyőző fölénnyel. És tárják szét a kezüket, hogy a labda, meg a vidék, meg a médiatúlsúly, meg a mittudomén. Mintha mindez két hete bukkant volna elő a nagy kékből.
Pedig az Origónál már megváltoztak a tartalomfogyasztási szokások egy ideje, a Népszabi is hip-hopp, semmivé lett (és igen, ebben is van felelőssége az ellenzéknek, nem is kicsi). Egy ideje az összes megyei lap is hasonló  azonos címlappal jelenik meg. Nem tűnt fel, csak az egyik oldalon? Hol az a sok szakértő? Az árnyékkormány? Az ilyen-olyan tanácsadó? Mégis, mit gondoltak, honnan tájékozódnak a zemberek, az úgynevezett választók? Nem elérhető, nem kutatható az egyes orgánumok olvasottsága, területi megosztásban? Nem megállapítható, milyen területeken milyen tévéadók foghatók? Nem futotta a párttámogatásból, vagy a juttatásokkal együtt inkább hét, mint hatszámjegyű fizetésből jelen lenni vidéken? Közösséget építeni? Híreket interpretálni? Magyarázni? Edukálni? Hát itt a végeredmény, lehet panaszkodni, meg pártot szakítani, meg nem levonni a konzekvenciákat, és beülni a parlamentbe bábnak, hogy egy jó, belemenős interpelláció után karácsonyi üdvözletet kapjon a képviselő úr/asszony válaszul a kedves vezetőtől? Az igencsak átlagon felüli juttatáscsomagért, amit én meg minden állampolgár biztosít.

Szégyen az egész. Mindenkié.
 

4 megjegyzés:

  1. Ami érdekes, hogy facebookonon az együtt 230 000 lájkot ért el, ehhez képest kb. 30 000-en szavaztak rá. De mit csináltak abból a sok millióból, amit vissza kell fizetniük? Egy darab együttes hirdetést sem láttam, csak a helyi képviselő A4-es plakátját.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Éppen ebből látszik, mekkora a különbség az osztogathato FB like-ok és az egyszer behúzható ikszek között. És ezzel a különbséggel a választok jobban tisztában voltak, mint a politikusok. Egy jo összefoglaló a témában: https://24.hu/poszt-itt/2018/https://index.hu/velemeny/2018/04/14/a_fidesz-szavazo_vedelmeben//14/peto-peter-a-politikamentes-politika-legvegso-bukasa/

      Törlés
  2. Az, hogy a listás szavazatokra, vagy az egyéni képviselőjelöltekre koncentrálnak, stratégia kérdése (ez a kérdés, más okból ugyan, de az LMP-nel is felmerült). Az biztos, hogy az Együtt nagyon rafazott/rosszul jött ki ebből az osszefogasdibol. Leginkábbis a bp-i V. kerületben jött ki, ahol, bár már nem emlékszünk ra, mert többéves történet, először Juhász Péter kezdte meg Rogán Antal kerületi polgármester dolgaira felhívni a figyelmet. Fontos ügyeket vittek, JP-t én személy szerint nagyon tehetséges figurának tartom. De pont a belvárosban a nagy visszalépési hullám után az LMP-s jelölt (aki a saját pártjában sem az adu ász) vitte el sokkal esélyesebb ellenzéki jelöltek elől a mandátumot.
    De abban egyetértek amúgy, hogy az Együtt egy nagyon szűk körre korlatozodo, nagyon belvárosi part, és mint ilyen, nem is tudja sem megszólítani, sem reprezentálni a társadalom szazalekokban kifejezhető hányadát.

    VálaszTörlés
  3. Igen, ez biztos.:-/ Köszönöm a linkeket, elolvasom ha gépnél leszek!

    VálaszTörlés